 |
| Az ország jelképe a gólya |
A
repülőtérre viszonylag korán értünk ki de a csapatra és az idegenvezetőre csak később találtunk rá. Kicsit rémisztőnek tűnt, hogy
harmincan leszünk.... rögtön az jutott eszembe mennyit fogunk
egymásra várni, hogy fog valaki ennyi embert egyben tartani?
Gyors átkelés az ellenőrzésen, cipő lehúzással, és már repülünk is.
Moszkvában már 5 óra elmúlt, mikor megérkeztünk, 4 óra várakozás következett a taskenti gép indulására. Az idegenvezetőnk rendkívül sokat tud a térségről, időről időre mesél nekünk. Térképet nézünk, hallgatjuk a történelmi leckét, ismerkedünk azzal, ami majd vár ránk.
A csapat tagjai egyelőre csak méregetik egymást, a legtöbben párosan érkeztek, házaspárok, vagy barátnők.
Hajnal egy órakor érkezünk Taskentbe. Az idegen vezető folyamatosan treníroz minket az egyben maradás képességére: Nem leszakadni egymástól! Nem beengedni idegeneket közénk!
Utoljára 23 évvel ezelőtt Kubában éreztem magam így...
Betömörülünk a vízum kibocsátó ablak köré, nem engedünk senkit magunk elé, közé...
Én nem igazán értem a helyzetet, hogy ha három héttel ezelőtt olyan fontos volt megszerezni az angol nyelvű munkáltatóii igazolást a vízumhoz, most miért állunk sorba, mire várunk, miért nincs vízumunk??? Mások, akik velünk jöttek a géppel, miért haladnak át simán az útlevél ellenőrzésen?
Valószínűleg ez a csoportos vízum miatt lehet így, az egyéni vízummal rendelkezők simán mennek át az útlevél ellenőrzésen. Kár....
Az idegen vezető azt mondja, hogy ez több óráig is eltarthat, nem tudni miért.
Végül kb. fél óra várakozás után megkapjuk a csoportos vízumot, mehetünk útlevelet ellenőriztetni. A következő megpróbáltatás a beutazáskor kitöltendő érték nyilatkozatok kitöltésénél volt. Hiába volt ilyen nyomtatványa az idegen vezetőnek és töltöttük ki előre azt közösen, két példányban Moszkvában, most újra kezdjük, mert nem jó. Nyilatkozni kell arról, mennyi pénzt viszünk be az országba. Az egyik példányt elveszik, a másikat meg kell őrizni, ha haza akarunk majd jutni, nem szabad elveszíteni. Enélkül nem engednek majd ki az országból!!!
Végül ezt a feladatot is legyőzzük és felülhetünk a kényelmes, szép buszunkra, mehetünk a szállodába.
Csoporttal megérkezni egy szállodába sosem egyszerű, már csak azért sem, mert sokan vagyunk. Sok szoba, sok ember, sok könyvelés....
A férjem rendkívül élelmes, mert kihasználva a várakozást, elmegy pénzt váltani, még nyitva van a pénzváltó.
Akik a szoba kulcs kiosztása után próbálkoznak pénzváltással, már sikertelenek.
Az idegenvezető elmondja, hogy hiába vagyunk Taskent legnagyobb szállodájában, a csapvizet meginni senkinek nem ajánlja, a szobában pedig talán lesz majd palackozott víz, talán nem. Hát nem volt...
Mi vettünk egy liter vizet a hátralévő éjszakára, de mint később megtudtam, volt akinek ez már nem sikerült.
Helyi idő szerint 6-kor kerültünk ágyba. A szobánk hatalmas, az európai méretek duplája!
Délben lesz találka, hogy közösen megnézzük majd Taskent nevezetességeit. Ennyi időnk marad alvásra. Gyorsan elaludtunk, nagyon elfáradtunk....
A csapat tagjai egyelőre csak méregetik egymást, a legtöbben párosan érkeztek, házaspárok, vagy barátnők.
Hajnal egy órakor érkezünk Taskentbe. Az idegen vezető folyamatosan treníroz minket az egyben maradás képességére: Nem leszakadni egymástól! Nem beengedni idegeneket közénk!
Utoljára 23 évvel ezelőtt Kubában éreztem magam így...
Betömörülünk a vízum kibocsátó ablak köré, nem engedünk senkit magunk elé, közé...
Én nem igazán értem a helyzetet, hogy ha három héttel ezelőtt olyan fontos volt megszerezni az angol nyelvű munkáltatóii igazolást a vízumhoz, most miért állunk sorba, mire várunk, miért nincs vízumunk??? Mások, akik velünk jöttek a géppel, miért haladnak át simán az útlevél ellenőrzésen?
Valószínűleg ez a csoportos vízum miatt lehet így, az egyéni vízummal rendelkezők simán mennek át az útlevél ellenőrzésen. Kár....
Az idegen vezető azt mondja, hogy ez több óráig is eltarthat, nem tudni miért.
Végül kb. fél óra várakozás után megkapjuk a csoportos vízumot, mehetünk útlevelet ellenőriztetni. A következő megpróbáltatás a beutazáskor kitöltendő érték nyilatkozatok kitöltésénél volt. Hiába volt ilyen nyomtatványa az idegen vezetőnek és töltöttük ki előre azt közösen, két példányban Moszkvában, most újra kezdjük, mert nem jó. Nyilatkozni kell arról, mennyi pénzt viszünk be az országba. Az egyik példányt elveszik, a másikat meg kell őrizni, ha haza akarunk majd jutni, nem szabad elveszíteni. Enélkül nem engednek majd ki az országból!!!
Végül ezt a feladatot is legyőzzük és felülhetünk a kényelmes, szép buszunkra, mehetünk a szállodába.
Csoporttal megérkezni egy szállodába sosem egyszerű, már csak azért sem, mert sokan vagyunk. Sok szoba, sok ember, sok könyvelés....
 |
| A dollár és az üzbég szum váltószáma |
Akik a szoba kulcs kiosztása után próbálkoznak pénzváltással, már sikertelenek.
 |
| Kilátás hajnalban a szálloda ablakából |
Mi vettünk egy liter vizet a hátralévő éjszakára, de mint később megtudtam, volt akinek ez már nem sikerült.
Helyi idő szerint 6-kor kerültünk ágyba. A szobánk hatalmas, az európai méretek duplája!
Délben lesz találka, hogy közösen megnézzük majd Taskent nevezetességeit. Ennyi időnk marad alvásra. Gyorsan elaludtunk, nagyon elfáradtunk....
Jaj de izgalmas! Mostmàr elhiszem hogy voltatok ott!!! :-) Érdekes világ, az biztos!!!!
VálaszTörlés