Tudnivalók Üzbegisztánról

A szomszédok

Üzbegisztán közép-ázsiai ország az Aral-tó medencéjétől a Tien-sanig húzódik. 

Északi szomszédja Kazahsztán, délnyugati Türkmenisztán, déli Afganisztán, délkeleti Tádzsikisztán, keleti pedig Kirgizisztán.

Nyugati részén, a kiszáradó Aral-tó, déli partján mocsaras süllyedékek találhatók, ettől keletre a Kizil-kum sivatag húzódik. Két nagy folyója az Amu-darja és a Sir-darja.

Az ország keleti és déli részét a Tien-san vonulatai hálózzák be. Legmagasabb pontja: Khazret Sultan, 4643 méter. A második legmagasabb hegycsúcs az Adeloga Toghi a maga 4301 méteres tengerszint feletti magasságával, míg a harmadik legmagasabb pontja az országnak a Beshtor-hegy, amely 4299 m magas.

Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa, fővárosa, Taskent a térség legnagyobb városa, infrastrukturális központja. 

A selyemút

Üzbegisztán rendelkezik Közép-Ázsia legtöbb történelmi örökségével, területén található Szamarkand és Bukhara, a régi Turkesztán legjelentősebb kultúrközpontjai. Itt volt az egykori Szogdia, és ezen a területen haladt végig a Selyemút is. 

Timur birodalma

Kezdetben iráni nyelvű népek az iszlamizáció kezdetéig éltek itt.  A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanida állam mongol Timur Lenk alapította meg birodalmát.

uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal

Timur Lenk

A timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be északról, az Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak nép üzbégnek (özbegnek) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után, akit Üzbeknek hívtak.

A Sejbán megalapította a Bukharai Kánságot.  A Bukharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság. 1598-ban részben jött létre a Khívai Kánság, amely 1873-ig független volt, 1873 után pedig orosz protektorátus alá került.

Oroszország 1868-ban foglalta el a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektorátusa alá a Bukharai Kánságot. 1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország része lett, mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része. Ekkor Khíva és Bukhara formálisan függetlenné váltak.

A fehérek és vörösök közötti polgárháború Khívára és Bukharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Khívát és Bukhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (egyes helyeken 1938-ig) tartott.

Gigo Gabashvili:
Szamarkandi bazár (1896)

1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Khíva) és Bukharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány része lett). Bukhara része volt ekkor a mai Tádzsikisztán is, amely 1924-ben autonómiát kapott Bukharán belül. Horezm és Bukhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz, mint köztársaság.

Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924. október 27-én alapították meg, alapja a Bukharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergana völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentba. 

Kilátás a Tillia-Kariból Szamarkandra
(1911)

A Tádzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságát.

A Karakalpak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, a területet ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki.

A sztálini évtizedek alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabetizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok kirobbanásává vált.

1966-ban földrengés pusztította el Üzbegisztán fővárosát, Taskentet. Ezt követően Taskentet szinte teljesen újjáépítették, afféle szovjet mintavárost teremtettek belőle. Üzbegisztánhoz kapcsolódik a kései

Szovjetunió legelső nagyobb válsága, az „üzbég maffia ügye” (1983-tól), ami először tette nyíltan és beismerten is világossá a Szovjetunió lakosai számára a Kommunista Párt korruptságát.

1989-ben a Fergana-völgyben súlyos etnikai konfliktusok zajlottak az üzbégek és az oda telepített meszheti törökök között. 1989 óta a Szovjetunió Kommunista Pártjából érkezett Islom Karimov áll Üzbegisztán élén, akit személyi kultusz övez.

Először 1990-ben választották Üzbegisztán elnökévé. 1991 decemberében Üzbegisztán a Független Államok Közösségének tagja lett. 1991 augusztus 31-én deklarálta függetlenségét. Karimov elnököt

Islom Karimov

legutóbb 2007 decemberében választották újjá, megszegve az alkotmány azon rendelkezését, amely csak két elnöki ciklust tesz lehetővé egyetlen személy számára. Üzbegisztán világi állam, hivatalosan többpárti demokrácia, azonban az ellenzéki véleményeket megfogalmazókat (különösen az iszlám és a liberális ellenzéket) üldözik. Üzbegisztán hintapolitikát folytatva hol a Nyugat, hol Oroszország szövetségeseként jelenik meg a világpolitikában. 

Az ország 2001-ben átadott néhány volt szovjet bázist az amerikaiaknak afganisztáni hadműveleteikhez.

(Wikipedia)